 |
|
||
 Bevezető, útravaló |
Bevezető gondolatokVárosmisszió Budapesten - 2007.
szeptember 16–22.
|
||
|
|
„Minden az imán áll vagy bukik. Az Élő
rózsafüzér és a hasonló kezdeményezések az imádság hullámaiként
tartották, vitték a bécsi Városmissziót. Az Élő rózsafüzér egy esdeklő
könyörgés Szűz Máriához, hogy Európa útját különleges védelmébe vegye.” Christoph Schönborn bécsi bíboros
„Örvendeztem, amikor azt mondták nekem: Az Úr házába
megyünk! “ (Zsolt 122) Örvendeztem, amikor hallottuk, hogy a bécsi
városmisszió után 2007-ben Budapest bíborosa is csatlakozni kíván a
missziós kezdeményezéshez. Örvendeztem, amikor megtudtam, hogy
Budapesten is lesz Élő rózsafüzér. |
„Jerikói menet, de nem harsonákkal, hanem rózsafüzérrel felfegyverkezve” – írta az egyik osztrák újság az Élő rózsafüzér zarándoklatról. „Imában átöleljük a várost” – fogalmazta meg egy pap, aki végig velünk tartott a 130 km hosszú, Bécs körüli utunkon. 2007-ben ötödszörre vonulunk a város körül, öt egynapos részletben, öt különböző hétvégén, 100-500 fős csoportban imádkozva, énekelve, vidámsággal (a gitárról és az uzsonnáról ti se feledkezzetek meg!).
A legnagyobb élményünk – és biztos vagyok benne, hogy Budapesten hasonlót fogtok átélni – egy nagy egység megtapasztalása volt, ami közös örömben és békében nyilvánult meg az összes résztvevő számára. Jöttek zarándokok különböző plébániákról, közösségekből, mozgalmaktól, s szinte egész Ausztriából, a legkülönbözőbb nemzetiségekből – hiszen Bécs mindig is a népek „olvasztótégelye” volt. Püspökök, papok, gyermekes családok, fiatalok, imacsoportok – egy tarka, vidám sokaság, egy nagy család, a megtapasztalható Egyház – imában egyesülve ezért az Európa szívében fekvő városért.
Ez a lelkesedés aztán azokat is megérinti, akikkel utunk során találkozunk: az utcákon, a településeken járó-kelő, sétáló emberek, az autósok, a rendőrök, a biciklisták, a babakocsis kismamák, a plébániák lakói, a gyerekek a játszótereken. A kiosztott kis szórólapok, valamint a menet élén vitt kereszt gondoskodnak arról, hogy az emberek eligazodjanak, és talán legközelebb velünk is tartsanak. Így válik az Élő rózsafüzér missziós kezdeményezéssé még akkor is, ha eredete éppen abban áll, hogy imádsággal készítse elő és kísérje a missziót. Így vonja körül a város határait a rózsafüzér, védelemmel és áldással, élő gyöngyökből felépítve, hiszen Isten szemében mindannyiunk egy-egy értékes gyöngyszem. A nagy szemek a plébániák, ahol szentmisét ünneplünk; s a dombok, melyekről a várost, a vidéket, a népeket a távoli horizont felé kitárt karokkal és minden szakaszon az oltáriszentséggel is megáldjuk; a kórházak, amelyek előtt énekelünk; a nagy központi temető, melyen imádkozva áthaladunk; a híd a Duna fölött, mely összeköt minket Magyarországgal és sok más európai országgal; a kolostor, mely barátságosan hellyel kínál minket, hogy elidőzzünk; s a metróállomás, melyet este fáradtan és hálával telve érünk el.
Egyik zarándoktársunk vallotta: „Már 40 éve lakom Bécsben, és csak most fedezem fel, hogy milyen szép a mi városunk”. Időközben megtapasztalhatta ezt több más osztrák és külföldi város (például Lisszabon) is, melyek Élő rózsafüzért alkottak.
Kedves magyar szomszédok! Bécsben, ebben az évben immár ötödik alkalommal kelünk útra és kifejezetten kapcsolódni fogunk a ti május 12-ei Élő rózsafüzéretekhez. S már előre örülünk a szeptemberi városmisszió napjainak, Budapest áldott városában.
Andreas Schätzle
a bécsi Élő rózsafüzér szervezője,
jelenleg az osztrák Mária Rádió programigazgatója
(fordította: Ágoston Bianka és Dr. Ágostonné Kürty Márta)
[az eredeti német szöveg itt található]
jelenleg az osztrák Mária Rádió programigazgatója
(fordította: Ágoston Bianka és Dr. Ágostonné Kürty Márta)
[az eredeti német szöveg itt található]
Köszönetnyilvánítás
Ezúton is köszönjük mindazok segítő közreműködését, akik nélkül ez a zarándoknap nem jöhetett volna létre: elsősorban Dr. Erdő Péter bíboros úr főpásztori hozzájárulását és áldását, továbbá a Városmisszió szervezőinek, köztük Marik Józsefnek, Blanckenstein Miklósnak és Várnai Péternek útmutatását és támogatását. Köszönjük Szederkényi Károlynak a Mária Rádió támogatását. Hálásak vagyunk mindazoknak, akik bármilyen formában közreműködtek a helyi és központi szervezésben, a zarándoklat lebonyolításában, ide értve az útvonal felderítésében, bejárásában és engedélyezésében részt vevőket, a városmissziós animátorokat, a helyi koordinátorok segítőit, a lelkipásztorokat, a cserkészeket, a csatlakozó közösségeket; arculatunk és a plakátok, szórólapok, valamint a zarándokkönyv tervezőit, szerkesztőit és terjesztőit, a rádióműsorok szerkesztőit, a honlapunk kialakításában és működtetésében közreműködőket, az újságírókat, s mindazokat, akik imádkoztak vagy bármit tettek ezért a zarándoklatért, és segítettek az információk továbbadásában. Isten kegyelmének, a Szentlélek erejének és a Szűzanya közbenjárásának csodálatos megnyilvánulása köztünk, hogy valóra válhat az Élő rózsafüzér Budapest körül.az Élő rózsafüzér zarándoklat szervezői
Lelki útravaló
Gondolatok az Élő rózsafüzér zarándoklathoz
A városmisszió programokban gazdag hete egy olyan lehetőség lesz, mely alatt a Katolikus Egyház megmutathatja színes életét a mindennapok szürkeségével szemben, s ezáltal vonzóan jelenhet meg az egyházat nem vagy kevéssé ismerő emberek számára is. A városmissziós hét sikere a megfelelő lelki felkészülésen is múlik.Az Élő rózsafüzér zarándoklatnak már hagyománya van a városmissziót rendező európai fővárosok körében. Az első városmisszióra 2003-ban, Bécsben került sor. Ekkor – a városmisszióhoz kapcsolódva – Andreas Schätzle atya megszervezte az első Élő rózsafüzér zarándoklatot, mely azóta hagyománnyá vált az osztrák fővárosban és több osztrák városban is. Sőt, a következő években, a városmisszióhoz kapcsolódóan, a szervező városok is rendeztek ilyen zarándoklatot.
Az Élő rózsafüzér zarándoklat a városmissziós hétre való lelki felkészülés egyik eszköze. Ezért örömmel üdvözlöm azt a kezdeményezést, hogy Budapesten is megrendezésre kerül az Élő rózsafüzér zarándoklat.
Mivel Magyarország már Szent István király óta Mária országa, ezért mindig bizalommal fordultunk a Magyarok Nagyasszonyához. Ezt fejezi ki a minden év október 8-án megtartott Magyarok Nagyasszonya ünnepünk is, melyet Vaszary Kolos esztergomi érsek kérésére XIII. Leó pápa engedélyezett 1896-ban, Magyarország ezeréves fennállásának évében. Ezt az ünnepet mintegy ajándékba kaptunk az egész magyar nemzet számára.
Az első ízben megrendezendő budapesti Élő rózsafüzér zarándoklat május 12-én lesz. Ezzel az időpontválasztással a fatimai jelenés 90. évfordulójára is emlékezünk. Fatima fontos zarándokhely Magyarország szempontjából, mivel több magyar emlék is található a kegyhely területén, például a Magyar Kálvária is. Ezért Dr. Erdő Péter bíboros-prímás, esztergom-budapesti érsek a 2006-os nemzeti zarándoklat keretében itt újította meg Szent István országfelajánlását, és Szűz Mária Szeplőtelen Szívének oltalmába ajánlotta az országot.
Az Élő rózsafüzér zarándoklaton azért kérjük a Szűzanya segítségét, hogy fogadja pártfogásába a szeptemberi Városmisszió hetét, s járjon közbe, hogy az Isten és az ember, valamint az ember és az ember közötti lelki falak leomoljanak, s megnyíljon az út ahhoz, hogy Magyarország Mária megújult országa legyen a megújuló keresztény Európában.
Ezekkel a gondolatokkal ajánlom mindenki számára a zarándoklaton való részvételt:
Bíró László
püspök
püspök
A rózsafüzér ereje
Az Élő rózsafüzér zarándoklat egy nagyon jó lehetőség arra, hogy élővé váljon az imádságunk, és szót fogadjunk a Szűzanyának, aki mindig is kérte, hogy imádkozzuk a rózsafüzért. Ez a rózsafüzér segít bennünket, hogy közelebb kerüljünk az Istenhez, hogy elmélkedjünk Jézus életén, tanításán, és hogy jó eszközök lehessünk. A rózsafüzért nem csak a zarándoklat idején, hanem minden nap tudjuk imádkozni. Gondoljunk arra az ígéretre, amit a Szűzanya mondott, hogy azokat a helyeket megáldja és megsegíti, ahol különösen tisztelik őt, és Szent Fiát. A rózsafüzérnek tehát nagy ereje van; adja Isten, hogy ez megnyilvánuljon az egyén, a közösség és az ország, a világ életében. Az Élő rózsafüzér egy feladat. Gondoljunk csak II. János Pál pápánkra, - „Totus tuus” jelmondatára –, aki egészen átadta magát a Szűzanyának, és aki minden nap imádkozta a teljes rózsafüzért. Ő ezzel is felhívta a figyelmet, hogy a rózsafüzér mennyire fontos.Legfontosabb a szándék, hogy mit miért teszünk. Ez olyan, mint a szentmisére járásunk: nem elég csak elmenni a templomba, hanem jó megfogalmazni magunkban is, hogy miért akarunk elmenni a templomba. Jézussal találkozunk, az időnket neki adjuk, és ezzel is kimutatjuk a szeretetünket. A rózsafüzér nagyon erős imádság. A Szűzanya ígérte, hogy ezzel háborúkat lehet megszüntetni. Tehát amikor emberi problémákkal találkozunk, akkor fontos tudatosítani, hogy ha azt akarjuk, hogy mérséklődjön a probléma, akkor érdemes ezért is imádkozni a rózsafüzért – elsősorban szeretetünk jeléül, de a problémát is így tudjuk enyhíteni. Ne felejtsük: az első keresztény győzelem annak idején Lepantónál történt, amikor 1571-ben a keresztény seregek győztek a legyőzhetetlen törökök felett, miközben V. Pius pápa a háttérben, kíséretével imádkozta a rózsafüzért. Ekkor rendelte el a pápa, hogy a rózsafüzér királynőjének önálló ünnepe legyen. Tehát fontos visszaemlékeznünk a régi időkre; ha akkor ez így működött, a jelen időben is így működik. Ebben ott van a tisztelet, és ott van az eredmény, amit megtapasztalhatunk a mindennapi életünkben.
Minél jobban szeretjük a Szűzanyát, minél inkább az ő útját járjuk, annál nagyobb áldásban lesz részünk. Mai világunkban, az Élő rózsafüzér zarándoklatnál is gondoljunk arra, hogy ha minél többen csatlakozunk és bekapcsolódunk a zarándokutakba, azzal is hozzájárulunk a közös szándék megvalósításához.
Ocsovai Gábor Grácián OFM, Pasarét
(elhangzott a Mária Rádió Élő rózsafüzér – zarándoklat Budapestért Budapest körül c. műsorában,
2007. március 10-én)
(elhangzott a Mária Rádió Élő rózsafüzér – zarándoklat Budapestért Budapest körül c. műsorában,
2007. március 10-én)
Zarándoklatunk hármas célja
„Gedeon a nagy küzdelem előtt hazaküldi azokat, akik félnek, s elbizonytalanodnak (Bír 7,1-8, 16-22). A mai napunk – mint minden zarándoklat – szellemi harc is, ami nagy önfegyelmet és odaadást kíván. Ezért indítsuk fel magunkban az elszántságot arra, hogy ugyanabban a szándékban megmaradva, egy szívvel-lélekkel járjuk végig a zarándoklatot. A győzelem feltétele mindig az egység. Ezért az elején meg kell határoznunk napunk hármas szándékát, amit mindnyájan féltő gonddal őrizni akarunk, hogy Jézus köztünk megmaradjon. Ne felejtsük: a mai nap a Városmisszió egyik legjelentősebb imaháttere, ahol azért könyörgünk, hogy Isten nyújtsa ki kezét, hogy jelek és csodák, megtérések történjenek, és árassza ki újjáteremtő Szentlelkét fővárosunkra és az egész országra. A közös hármas célkitűzésünk tehát:1. Örömteli tanúságtétel
"Mondom nektek, hogy aki tanúságot tesz mellettem az emberek előtt, azt majd az Emberfia is magáénak vallja az Isten angyalai előtt." (Lk 12,8) "Aki … szégyell engem és tanításomat, azt az Emberfia is szégyellni fogja." (Lk 9,26) A Szentlélek erejével valljuk meg a Feltámadottat. Amikor a városon, az emberek között, a parkokon megyünk át, ne hagyjuk abba az imát, dicsőítést, éneklést; ne szégyelljük Urunkat, az emberek tudhassák, kik vagyunk. Ne foglalkozzunk megjegyzéseikkel, ne legyen megvetés vagy sértettség szívünkben, hanem az öröm sugározzon rólunk, mert "az Úrban való örvendezés a mi erősségünk" (Neh 8,10). A nyitottabb járókelők kezébe egy mosollyal és áldó jókívánsággal adhatunk egy városmisszióra hívó, vagy egy imádságos lapot, de még ne álljunk meg velük hosszasan beszélgetni, mert ma elsősorban egységünkkel és örömteli, imádságos jelenlétünkkel akarunk evangelizálni.2. Engesztelés
Nem csupán kirándulásra vagy túrára jöttünk tehát, hanem engesztelő zarándoklatra, ahol sokat fogunk imádkozni, hogy a gonoszság bástyái ledőljenek. Önkéntelenül is eszünkbe jutnak Jézus szavai: "ez a fajta nem űzhető ki másképp, csak imádsággal és böjttel" (Mt 17,21). A Boldogságos Szűz Mária fatimai jelenésének 90. évfordulója előtti napon ezért most indítsuk fel a szándékot, hogy bármilyen kellemetlenség ér, böjtként vállaljuk, s nem panaszkodunk, mert Isten a jókedvű adakozót szereti. Határozzuk el, hogy azonosulva azzal a fohásszal, amire Szűz Anyánk a fatimai gyerekeket tanította, a mai napon mi is gyakran kimondjuk szívünkben: „Jézus, irántad való szeretetből és a bűnösök megtéréséért” felajánlok minden fáradtságot, nélkülözést, kényelmetlenséget.3. Az élő Egyház megtapasztalása és megjelenítése
Az Egyházat Isten szeretetének élő jeleként és szentháromságos szeretetközösségként szeretnénk megtapasztalni és megjeleníteni a világ előtt. Ehhez mindenki összefogására van szükség. Felelősségünk van, hogy milyennek látnak minket. Fiatalok segítsék az idősebbeket, pl.: kérjék el csomagjukat. Legyünk előzékenyek egymáshoz. Kérjük, hogy senki ne szakadozzon le a közösségtől beszélgetni, s ne kelljen egymásra várni; váljunk eggyé azzal, ami éppen történik. Például amikor éneklünk, énekeljünk; ha csönd van, tartsuk be; ha előadás, figyeljünk; ha pihenés, akkor törekedjünk egymás jobb megismerésére, mélyebb beszélgetésre, kerülve a felszínességet, de őrizve a szív csendjét és vidámságát, és legfőképp Jézus jelenlétét közöttünk. Csak így lehet zarándoklatunk az Egyházban élő Feltámadott megtapasztalása és jele. Már most zárjuk szívünkbe egymást, és azokat a testvéreinket, akik a különböző pontokról, helyszínekről indulva majd velünk találkoznak, hozzánk csatlakoznak; s azokat is, akik nem tudnak eljönni, de szívesen itt lennének velünk.Talán sokakban megfordult, hogy nagyon kevesen vagyunk. Bőségesen elég ez az Úrnak, ha elég elszánt a hitünk. Korunk Egyházának is egyre inkább szent maradékká, a remény és a jövő életerős magjává kell válnia. A Zsinat az Egyházat messiási népként szemléli, amely "bár nem foglal magában minden embert, és nemegyszer kicsiny nyájnak tűnik, mégis az egész emberiség számára az egység, a remény és az üdvösség életerős magja" (LG 9).
Ezekkel a gondolatokkal induljunk, a Városmisszió alapigéjének optimizmusával: "tudom milyen terveket gondoltam el felőletek - mondja az Úr; ezek a tervek a békére vonatkoznak, nem a pusztulásra, mert reménységgel teli jövőt szánok nektek." (Jer 29,11).
Farkas László káplán, Gödöllő
(elhangzott a Mária Rádió Élő rózsafüzér – zarándoklat Budapestért Budapest körül c. műsorában,
2007. március 3-án)
(elhangzott a Mária Rádió Élő rózsafüzér – zarándoklat Budapestért Budapest körül c. műsorában,
2007. március 3-án)
| - Lap tetejére - |